A magyar Botticelli

2007. június 8-án bombaként robbant a hír: az esztergomi studiolo reneszánsz falképeit Sandro Botticelli készítette. A szenzációs felfedezés mögött a restaurálásokat tíz éve vezető Wierdl Zsuzsanna és az ELTE művészettörténeti tanszék professzora, dr. Prokopp Mária kutatásai álltak. A Firenzében bejelentett új attribúciót felkarolta a politika és felkapta a média – csak a szakma fogadta hűvös elutasítással. Művészettörténész-körökben sokan csóválták a fejüket, de a nyilvánosság előtt kevesen vállalták fel véleményüket. Dolgozhatott-e egy sztárfestő az esztergomi várhegyen? Miről árulkodnak az átfestések alól előkerült eredeti ecsetvonások? Működhet-e a stíluskritika a nedves vakolatra készült alárajzolás és alászínezés alapján, ha a freskó felső rétege, maga a „festmény” lekopott? És főként: mekkora művészeti piacot jelentett a quattrocento Magyarország?
Folytatás itt.

Rolin kancellár és a titokzatos alakok

Jan van Eyck németalföldi festő 1435-ben készítette el a Rolin kancellár Madonnája című képét, amely ma a párizsi Louvre-ban tekinthető meg. A reneszánsz kiváló flamand alkotója számos rejtélyes utalással, a mai ember számára talán már kevésbé érthető szimbólummal tűzdelte tele művét, az előtérben látható alakok plasztikus ábrázolása és a finom részletességgel kidolgozott táj ugyanakkor a jelenkor szemlélőjét is azonnal elbűvöli.

Folytatás itt.

A pápa rinocérosza

A Gyula melletti Ajtós faluból származó ősökkel büszkélkedő Albrecht Dürer az egyik legelismertebb festőnek és grafikusnak számított a reformáció Németországában. 1515-ben született egyik legkülönösebb munkája, a rinocéroszt (vagyis orrszarvút) ábrázoló fametszete, amelyet a művész mások elmondása alapján alkotott meg, vagyis úgy, hogy maga nem is látta az Európában akkoriban szinte ismeretlen állatot.

Folytatás itt.

Leonardo: Utolsó vacsora

Leonardo milánói freskója a művészettörténet által talán legtöbbet elemzett, és legrejtélyesebbnek tartott alkotása. A Santa Maria delle Grazie kolostor refektóriumát, vagyis ebédlőjét díszítő falkép két esztendő alatt készült el, s bár számos változtatás (általában dilettáns beavatkozás) történt rajta az évezredek folyamán, hajdani fényét máig megőrizte – akárcsak súlyos titkait.

Folytatás itt.

Ki kicsoda az Utolsó vacsorán?

Hitler múzeuma

A fiatal korában festőnek készülő Adolf Hitler egész élete során nagy rajongója volt a művészetnek. Hatalomra kerülve el is döntötte, hogy kedvenc városában, Linzben felépíti minden idők leghatalmasabb és leggazdagabb anyaggal rendelkező múzeumát, amelynek kincseit a világ leghíresebb képtáraiból, kiállítóhelyeiről és műgyűjtőitől kívánta megszerezni – szép szóval vagy erőszakkal. Folytatás itt.

Nefertiti mellszobra

Az ókori Egyiptom egyik leghíresebb személyisége volt IV. Amenhotep (más néven Ehnaton) fáraó felesége, a szépséges Nofertiti (Nofretete), akinek pompás mellszobra, az antik művészet valóságos műremeke jelenleg Németországban tekinthető meg. Az európai nagyhatalom egy szemtelen csel révén szerezte meg a csodálatos büsztöt, amelyet Egyiptom már az 1930-as évektől megpróbált visszaszerezni – szerintük jogtalan – tulajdonosaitól. Adolf Hitler kancellár és Führer azonban valósággal beleszeretett a 3300 éve élt királynőbe, és a szobrot Germania, az általa megálmodott főváros művészeti múzeumának fő darabjául szánta.

Folytatás itt.

Szakálltalan Krisztusok

A Megváltó Krisztust a mai ember többnyire szakállt és bajuszt, valamint hosszú sötét hajat viselő férfiként képzeli el, ami nyilvánvalóan a templomokban és a különféle műalkotásokon látható ábrázolások következménye. Ám ez nem volt mindig így, hiszen még a XV. században is akadtak olyan alkotók, akik csupasz arccal festették meg Jézust, és ezzel nem követtek el eretnekséget, hanem éppen ellenkezőleg: visszanyúltak a keresztény gyökerekhez.

Folytatás itt.